Lehet hogy ezért a tae kwan doe-sok jól lerugnának, de szerintem Szöul egy komplett japán város. A sok fekete öltönyös figura (még a rakodómunkás is szinte öltönyben), a sok hightech cucc, zenélő számitógépvezérelt reklámok, és játékok az utcán stb. De még hajolnak elég mélyre, és ez alapvetően azt jelenti az én forditásomban, hogy nem annyira alázatos vendéglátók, nem annyira meghunyászkodóak. Az utazás előtt többször is volt lehetőség koreai pofákkal találkozni, az esetek nagy részében viszonylag durva, kemény távolságtartó arcok voltak, de megérkezésünk után a helyzet megváltozott. Rögtön szives, kedves vendéglátók lettek, na persze mind az a 3 szervezőbizottsági tag, aki beszélt angolul (angoltudás mértéke ld japán fogadás : Guess Speech… Guest Speach helyett…). A közel 2 hét ottartózkodás alatt szétcsipte a számat a sok kimcsi (rohasztott csipős, gyömbéres kelkáposzta savanyuság és tettestársai) valamint az elengedhetetlen koreai bbq husok, hideg tészta és a Korean Bumm a szocsu (ld tokre szake) sörrel keverve nagy HU zások közepette lenyelve. (persze van aki kékcimkés johnny walkerrel nyomja hardcore modra). A kaját szerettem amúgy, a finom marhahús mindig jólesik. Az összehasonlitás japánnal persze azért is jogos, mert japán évszazadokon keresztül megszállás alatt tartotta Koreat, ami nagyban befolyásolta a mindennapi életet. Azért persze nagyon nem szeretik egymást, hiszen nagyon sokan, a hétköznapok szintjén is felemlegetik a japán hadsereg II. világháború során elkövetett erőszakodkodásait. Az a baj, hogy hiába erőlködöm mást nagyon nem tudok leirni, hiszen az egész koppra japán, csak a mobilsáv más…
Már majdnem Japán... Korea
Külön operatív program kellene a kkv-knak Földi paradicsom, vagy inkább Mangó