Majdnem teljesen véletlenül került kezem ügyébe egy remek kis könyv, aminek Freakonomnics a cime. Gondolom magyarul is elérhető a dolog, fogalmam sincs mi a cime. (Ld I am not detail oriented, and technically just does not give a damw about details…) A szerző egy remek koponyájú közgazdász fickó, aki érdekes statisztikai összefüggéseket hoz napvilágra.
A számomra talán legérdekesebb része a könyvnek, ahol a szülók szerepét boncolgatja egy gyerek fejlődésének tükrében. Marha érdekes, de a szülók szerepe nem minden esetben elsőrangú ebben a tekintetben. Kimondhatjuk, hogy a gyerek fejlődése elsősorban veleszületett tulajdonságai alapján dől el. Ha példáúl egy nagyon jól szituált család, egy meglehetősen hátrányos helyzetű család gyereket fogadja örökbe, valószinú, hogy a gyerek akármilyen jó ellátásban is részesül, akkor sem fog signifikánsan jobban teljesiteni. Viszont a harmincon felüli anyák, egészséges súllyal született gyerekei, akiknél sok könyv van otthon, jó eséllyel indulnak neki az életnek, főleg, ha a szülők átlagon felüli szociális és gazdasági státusszal rendelkeznek. Régóta foglalkoztat a kérdés ebben a tekintetben, hogy mennyire leszünk, nevelődúnk valaminek, és mennyiben predesztinál bennünket a génháztatásunk. Van e született vállakozó, vezető? Fejlődhetünk –e valamivé, vagy ez eleve elrendeltetett és csak a tiszta szerencsének köszönhetjük ha megtalájuk személyiségünknek és tehetségünknek megfelelő karrierállomást?
A másik érdekes téma, az általam készpénznek vett teória, miszerint egy társadalom gazdasági fejlettsége mennyiben van összhangban az elkövetett bűntények számával. Határozott elképzelésem, hogy igenis a fejlett nyugati világ kötelessége, és egyben lehetősége, hogy a lehető legtöbb elsősorban szegényekből álló, országot gazdasági fejlettségi szinjét előre mozditsa, és az igy középosztály felé elmozduló tömeget, egyrész gazdaságilag nyugiba kényszeritse, másrészt késóbb adó és fogyasztási bevételek tekintében megcsapolja. Win-win szituáciő? Szerintem igen. Mindenesetre, lehet, hogy nem minden aspektusban működik. Éveken keresztül gondoltam, hogy Rudy Guiliani –New York egykori polgármeste, mekkora arc, hogy megállitotta 90-es évek közepén a bűnözést városában. Valószinú, hogy sok mindent tett meg mindezért, de nem csak és kizárólag neki köszönhető a változás. Az abortusz törvények változásával, minden több és több szegény csaj vetettet el nem kivánt gyermeket. Ezzel szignifikáns tömegeket nem engedve a napvilágra, akik minden bizonnyal a kriminalisztika által üldözött, amúgy is rögös utat választották volna (ergo vagy a kocsinkból kiszerel cdlejátsző, vagy a hátunknak szoritott kés formájában találkoztunk volna velük…)
Ugyancsak érdekes a társadálmi morál általános állapotának felmérése. Az elterjedt becsületkasszás megoldások remek példát szolgáltatnak (ld budapesti BKV szolgáltatás igénybevétele…) Érdekes, hogy a társadalmi morál, és összetartó erő dominációja megmutatkozik, Nagyon valószinű, hogy egy becsületkasszás megoldásnál, a vevők 80%-a biztosan fizet a termékért, és csak 20% nál vonható mindez kétségbe. Ebben a tekintben, azt is fontos megvizsgálni, hogy a különböző büntető-jutalmazó technikák mennyire javadalmazóak. Általános jellemzőkét elmondhatjuk, hogy mindkét esetben, csak és kizárólag a szignifikáns büntető-jutalmazó megoldás vált ki mérhető hatást.